Téli pontyok nyomában.

Bár jócskán benne jártunk a decemberben, az időjárás mindezt korántsem tükrözte. S mit tesz ilyenkor egy pecás? Hát persze, hogy horgászik. Napok óta érkeztek a hírek, hogy szépen rág a hal a Kis-Bók mélyvízi szakaszán. Nem volt más hátra, mint előre! Igen ám, de hogyan s miképp? 

A finom pickeres technika mellett maradtunk. Dél volt mire kiértünk a partra, ahol a nyarat megszégyenítő számú pecás ülte a stégeket. Egy kedves helyi pecás már épp elmenőben volt felajánlotta, hogy maradjunk az állásán. Ürültünk a lehetőségnek és örömmel elfogadtuk. Tibor egy könnyű light feedert én egy pickert szereltem. Mindkét pálcára a klasszikus method szerelék került 30grammos kosárral, 0,06-os fonott horogelőkével és 12-es horoggal, 10-es csalitüskével. Mindketten egy szál trágyagilisztát és egy lebegő pelletet tűztünk a csalitüskére.

 Az édes ízvilágú, feltűnő színű pelleteket választottunk abban bízva, hogy hamarabb felkelti a halak érdeklődését. Etetőanyagnak fekete pontyos kaját kevertünk, épp csak annyit, amit a kosárral menet közben beviszünk. Mellettünk is fogták a pontyokat, bíztunk benne, hogy mi sem maradunk hal nélkül. A bedobást követően talán tíz percet kellett várni az első kapásra. Rövid fárasztást követően Tibor szákba is terelte az első pontyot. 

Ezt követően két órányi álompeca következett, melynek eredménye képen 6 egészséges pontyot sikerült szákba terelni. 

Soha rosszabb pecát, pláne így télvíz idején! Mit mondhatnék a végére? Görbüljön mindenkinek!

Boncz Kálmán írása.